Akasztófa
Phoenix:
Boldog lehettem, de nem voltam, lehetek, de nem vagyok, lehetnék, de nem leszek!
Nem kéne már szeretnem,
Érzem nem ezüstöt nyertem, hanem aranyat vesztettem.
Álmom gyorsabb volt nálam, de én mégis kergettem!
Álnok módon utamba álltok, de én tűröm,
Majd lesz egy nap, mikor a gőggel ingujjam feltűröm!
És teljes gőzzel megyek, késsel meglátva az egyenest!
Felvágva az eremet (Ááááh)!
De még jól vagyok, mert nem csak rágom, lenyelem a szememet!
Egy szép világban élnék, ahol boldog lehetek, ahol emberekkel élnék együtt, nem pedig veletek!
Satu szorítja gerincem, a gyík farkát letöröm, torkomban a hold fénye perzsel,
Mert árnyékom üti ostorral.
Nem harcolok, s ha nem leszek, majd dobd be a törülközőm!
Sokat nem mond a heg, mit a támadóval bőrünk közöl, tőrünk megválik tőlünk,
Vérünk a sár alá bújik, fejünk hullik, és ki boldog, arra nézek galád módon,
Fűt az irígység, büszke vagyok, önző és hitvány,
Pedig csak utánozlak titeket, mégis pengét lát a gigám!
Fankadeli:
A lábam, a fejem, hold felé emelem tekintetem,
A világ kering velem, a lottón beikszelem, két Ferkó, meg az RX velem.
Na mi van lady?
Ki szívem apróra törte, mint a prézli málok szét,
Indulnom kéne rég, de várok még!
Naponta három-négy numera,
Oda nézz haver, Ó, ez az új trend!
Új élet, új friend, a neewo no comment!
Na gyere, hogy ment a vizsga, bent leszel biztos!
Főleg ha a cidára ment a vizsgabiztos!
Valami lesz itt most, arról kezeskedem!
A poharat fizettem, szóval leverhetem,
Meg ugye ki az a fasz, aki mereng ezen?
Szemem becsukva, a Kárpátok fölött szállok, mint egy Főnix!
Ha fiatal vagy, vagy röpizz, vagy kosarazz!
Mert amit látok narancsbőr, és depresszió, mint egy redvás ringyó mellettem!
Házas lettem, seggem alatt hintó, szememben könny,
Fiam születik, majd jön szülinap, Karácsony, fa alatt könyv.
Sok magam fajta krapek bedőlt a kurváknak,
Ó, hogy a vérük follyon el! A farkam tőlük kopjon el!
Falamon szexposzter, asztalomon naptár, a romantikával kérlek hagyj már!
Hagymás lehelletem andalítóan száll feléd!
Istentől kértem el rabszolgám kezét,
Itt a papírom, bár kicsit véres, de rajta van a pecsét!
Aztán ha valami gond van, a jól bevált módon kapd be apád pöcsét!
Ferencem, tölts még! Aztán valami másolt DVD,
Holnap bemegyek a táppénzé'
Csak egyet jegyezz meg, de nagyon:
Nem vagy olyan zorall, hogy egyáltalán rámnézzél (olyan zorall nem is leszel soha)!
Nem vagy olyan zorall, hogy egyáltalán rámnézzél!
Phoenix:
Fenyegetsz, hogy lősz, hogy belém mártod bicskád,
Hát lőjj!
Ha megteszed, majd tudni fogom nincs más, ami tartana, vagy megfogna, vagy egy papírként dobna el,
Majd koszdarabként mosna fel az élet, az anyám, ki nem akart!
Mostmár én se őt, végy erőt, hisz rég megölt!
Csak felkeltem a sírból, mert a bosszúvágy ébresztett!
Élesztek, hogy vágjak, hogy szúrjak, hogy öljek!
Éreztem, hogy jót teszek mással, magammal főleg!
Véres inggel távoztam, de mi fontos emelt fővel!
A levegővel vívom harcom, az ólomdús tüdőmmel,
Az élettel, a megutált szülőmmel!
Nem dohányzom (Áh), csak füstszűrőket szívom el!
Büszke vagyok, hát nevetek akkor is, ha sírnom kell!
Nem lehetek magam, akkor én lennék az ellenség, aki arra vár, hogy temessék, vagy hogy tiszta szívből szeressék!
De csak vágyik rá, ez az álom nem válik valóra,
Áll a mólón, és a hattyút nézi, ahogy a kacsát szúrja karóba!
Egy kósza üzenet, mossa fülemet, nem szótag, csak strófa,
Már nem látom, hanem érzem is, milyen szép az akasztófa.