Nincs ősz, nincs tél

Harmadik éjszakánk is úgy múlt el, a hajnal még, ébren talált.
Alszol a vállamon, s én úgy foglak át, ahogy gyermek őrzi féltett játékát.

Mert akarom, hogy érezd, hogy te vagy az a lány, akitől ma végre az égbe repít a vágy.
Százezer hosszú évet vártam rád, s már nem engedlek el, akkor sem ha fáj.

Nincs ősz, nincs tél, csak nyár van, mióta megjöttél, szívem szigetén.
Nincs ősz, nincs tél, mert nyár lett, mióta megjöttél, nincs más, csak te meg én.

Szememet kár lehunynom úgyis rég, én már ébren is álmodom.
De két karom úgy ölel át még, hogy bennem él, akár az igazgyöngyöt őrző kagylóhéj.

Mert akarom, hogy érezd, hogy te vagy az a lány, akitől ma végre az égbe röpít a vágy.
Százezer hosszú évet vártam rád, s már nem engedlek el, akkor sem ha fáj.

Nincs ősz, nincs tél, csak nyár van mióta megjöttél, szívem szigetén.
Nincs ősz, nincs tél, mert nyár lett mióta megjöttél, nincs más csak te meg én.

Nincs ősz, nincs tél, csak nyár van mióta megjöttél, szívem szigetén.
Nincs ősz, nincs tél, mert nyár lett mióta megjöttél, nincs más csak te meg én.