Szabadság határán át
Szabó Előd
Hallom az éjszaka kürtjén,
Lépteid ahogy rohasz felém,
Hangodban őrzöd a reményem kulcsát,
Így nyitogatjuk az életünk kapuját.
Felszállunk lassan a földről,
Kapaszkodunk emlékkeink
korlátlan, iszonyatos vágyaiban
Idegen szemmel nézzük gyermekeink.
S ami valóban hozzád fűz
Az a hallhatatlan tűz,
Átlépünk egy saját országba,
Gyere most te is velünk.
Refr.
Még él bennünk a vágy,
A szabadság határán át,
Ahol a csillagokból születnek éjjel a virágok s a fák. 2x