Királyi madár

Suhog szárnyad, vadul röppen,
Csőröd éle kivájta szemem.
Rajtad nem látom, oh, de érzem,
Elégedett vagy velem.

Én is veled, ám te elszállsz,
Elszállsz, hogy hova nem tudom.
És te látsz, és megtalálod,
Mi néked nem unalom.

Kifáradva visszaröppensz,
S nálam felejtetted magad.
Tudd meg, nem látom meg rajtad,
Mástól hogy hagytad, oh magad.

Rajtad nem látom, oh de érzem,
Elégedett vagy én velem.
S te is rá jössz, csak ne szállnál
Ilyen vadul, oh énnekem.

Érzem bőrömön a körmöd élét,
Csak egyre kérlek én,
Ha megint elszállsz, ne jöjj vissza
Hadd maradjak, oh egyedül!

Kifáradva visszaröppensz,
S nálam felejtetted magad.
Tudd meg, nem látom meg rajtad,
Mástól hogy hagytad magad.

Rajtad nem látom, oh de érzem,
Elégedett vagy velem.
S te is rá jössz, csak ne szállnál
Ilyen vadul, oh én nekem.

Suhog szárnyad, vadul röppen,
Csőröd éle kivájta szemem.
Rajtad nem látom, oh, de érzem,
Elégedett vagy velem.
Rajtad nem látom, csak ne szállnál.
Ilyen vadul, oh én nekem.