Az éjszaka ablakai
Kovács Tamás, Tátrai Tibor
Az éjszaka sötét ablakáról egy hangtalan kéz mindent letöröl
A csatornákban csikkek áznak, a hajnalnak itt senki nem örül,
Egy részeg a sarkon hegedül,
Úgy érzed soha nem vagy egyedül.
El kéne menni már, de ha el is megyek,
A szívemet azt biztosan itthagyom.
Ne kérdezd tőlem, mi van már, még én sem tudom,
Érthető, hogy el nem mondhatom.
Sötét lépcsőházak szomorú, olcsó szerelem szaga
Valaki folyton kiabál, egy taxis nagyon ideges,
Lányok állnak az utcán, korán van, még nem mennek haza.
El kéne menni már...