Anya mindig hazavár
Rico
Összepakoltam a holmimat, feltöltöttem az akut
Lent rutin lett, hogy lendületből rúgom ki a kaput
Még visszanézek egyszer, látom integetni Anyut
A szél fújja le a cigarettám végéről a hamut
Ahogy kinyílik a csomagtartó bedobom a tatyómat
Visszanézek egyszer, látom mind a kettő bratyómat
Megszakad a szívem, mikor elgurul a verda
Ha menni kell az tökmindegy, hogy szombat e vagy szerda
A várostábla után csendben bámulom az eget
Elképzelem, hogy Mama fentről büszkén rám le nevet
Elmosolyodom kicsit, aztán a könnycsepp kap teret
Mert egyedül kell átvészelnem megint majd egy telet
A reptéren a búcsúcsókok csattannak sok homlokon
A felhők felett gondolkodom legtöbbet a gondokon
De mindegy merre megyek, mert én ahol vagyok ott nyomom
Hogy Anya mindig hazavár, és Gyöngyös az otthonom
Miss Mood
Áldozatot hoztam de túl nagy volt nekem az az ár
Nincsen többé gyerekkor, elrepült a sok laza nyár
Nincsen kulcs a visszaúthoz, túl rozsdás lett a zár
Már csak a tudat vigasztal, hogy Anya mindig hazavár
Rico
Tudod akármerre megyek, ez az élet geci kemény
Ó Uram válts meg, mert a világ csak egy túl nagy pohár
Amiben nem juthatott a magamfajta gyerekeknek
Még egy deci remény se, csak egy pár csepp
Megérkeztem 90 04.27.
Megdöglenék ha kell de céltudatosan úszom még
Csak az Isten tudja azt, hogy leszek e még 24
A családom a szegénységből egyszer majd kihúzom még
23 éve szültél Édesanyám ide le
De mosolyogj, eljött a te legkisebb fiad ideje
Bár leszarom a sikert, hogy az irigységük hideg e
Mert csak az érdekel, hogy a szívük vajon figyel e
De eljön majd a nap amikor rám bízod a csekkeket
Mert felnőtt a kis kölyök, aki régen még fölcsengetett
Sosem voltam jó, nem tiszteltem a bölcsebbeket
De a változásnak jönni kell, meguntam a könnycseppeket
Miss Mood
Áldozatot hoztam de túl nagy volt nekem az az ár
Nincsen többé gyerekkor, elrepült a sok laza nyár
Nincsen kulcs a visszaúthoz, túl rozsdás lett a zár
Már csak a tudat vigasztal, hogy Anya mindig hazavár
Rico
Összepakoltam a holmim, de most nem izgat a telóm
Hulla fáradtan indulok este túl sok volt a melóm
Lent várom a taxit, a fülesben szól a Demo-m
De még mindig nem tudom, hogyan élhetnék meg MO-n
Nem véletlen hogy több tízezren mennek innen Nyugatra
De ha landol a gép, hangolok a célra, meg az utamra
Nem beszélek mellé és ezt minden dumám mutatja
Anya ért, de az érzi, aki a kiutat kutatja
Megálmodtam, ha nem leszek majd minden spanom zokog
Ahogy fordulunk a Dobóra, a szívem jobban dobog
Ha körbe nézek látom azt, hogy megvártak a romok
Te is látod honnan jövök nincsen tengerpart meg homok
A ház előtt az öreg lent a szemetesbe matat
Én úgy kapkodok a kóddal, mintha lenne rajta lakat
De mindegy merre megyek a világban, az ég alatt
Mert Anya mindig hazavár, és ez legbelülről fakad
Miss Mood
Áldozatot hoztam de túl nagy volt nekem az az ár
Nincsen többé gyerekkor, elrepült a sok laza nyár
Nincsen kulcs a visszaúthoz, túl rozsdás lett a zár
Már csak a tudat vigasztal, hogy Anya mindig hazavár
2x