Álarc

2x

Túl sokszor mondtam már neked, hogy hiányzol.
Komolyan vennélek de folyton hibázol.
Az elején láttam már, hogy más vagy.
Az elején láttam már, hogy álarc.

Túl sok időmet vettél már el.
Nem látok a ködtől, beleremeg
A kezem ahogyan harapod a szádat.

Fájnak az emlékek.
Nélküled nem megy már.
A fájdalom felemésztett.
Annyira bánt, hogy nem vagy már.

Csak ülök a szoba közepén és látom,
Hogy folyik a falon a méreg.
Hogy süllyedtünk ennyire mélyre?

A szivemre teszem a kezem és érzem,
Hogy innen kiveszett a lényeg.
Én sem tudom, hogy már mit érzek.

Próbáltam belátni, hogy jobb lesz
,,Nem akartam megázni" mondod te...
De ketten kevesek voltunk az élethez

A látszat csalna, de nincs jelmez.
Már nem tartok a kincsemhez.

Túl sokszor mondtam már neked, hogy hiányzol.
Komolyan vennélek de folyton hibázol.
Az elején láttam már, hogy más vagy.
Az elején láttam már, hogy álarc.

Belőlem darabot vettél el,
Túl sok a fájdalmas emlékem
Túl sok a fájdalmas emlékem

Nézd meg most itt ülök seggrészeg.
Nézd meg most itt ülök betépve.
Érzelmek gyötrelmes festménye.

Az asztalon a képek széttépve.
Engem már nincs ami megfékez.

De nem bánom, hogy kiborulok ezt érzem.
A világból kirohanok ezt érzem.
Mi van veled SYMBO? Ezt kérdem....

Csendben a világot fürkészem.
Semmi sem lehet olyan mint régen.
A gyűlölet határát átlépem.

Esküszöm szarok az egészre.
Egy lángoló szobában bent égve.

2x

Túl sokszor mondtam már neked, hogy hiányzol.
Komolyan vennélek de folyton hibázol.
Az elején láttam már, hogy más vagy.
Az elején láttam már, hogy álarc.