Utazás
Harmath Szabolcs, Harmath-Hodászi Klára, Valla Attila
Tart egy hű erő,
meg a régi fák.
De múlt idő:
szép-szomorú világ.
Tart az utcakő,
ölelve vár a ház.
De túlerő,
ahogy hevít ez a láz...
Elhív egy nem látott nyár,
másképp' lesz jó, máshogy fáj
az a táj.
Refr.:
Bárhova érjen az utazás,
te vagy a végén.
Szemem csillagig lát, pedig kicsi a világ:
te meg én...
Bárhova érjen az utazás,
te vagy a végén.
Léptem új utat vág, bár fent jár a világ
tetején...
Tartsd világod úgy,
ahogy őrzöm én-,
most más az út,
de közös a remény.
Óvd a lángot úgy,
ahogy féltem én-,
most más az út,
de belül ugyanaz a fény.
Elhív egy nem látott nyár... (ism.)