Körforgás II. (Eszmélet)

Ha kisüt a Nap az égen,
Kitárom ablakom felé.
Fátyolos messzeségben
Csillog a tiszta Remény.
Virrad a viharverte táj,
Friss erőt hoz-visz a szél
Érzem a váltás hangját
Szeme büszkeségről mesél…

Százszor hallom
– könnyel alszom
Fekete Szomorúság…

Az előadásnak vége,
Az elejét elfeledtük már.
A függöny rég legördült,
A ruhatár üresen áll.
Búsan szunnyad a Város,
De a Filmet látták már
Igen, hozzám sír egy áldás,
De a lelkem őszi-irtás…

Százszor hallom – könnyel alszom
Fekete Szomorúság
Még él a Vak Remény
Miért kérdem? Csak nem vérzel?!!

Véres Kardot körbehordanak –
Indulhat a Szertartás.
Gyűlölt Arcok szembefordulnak –
Tudom, nincs Megbocsátás.
Itt büntet a Fény – Nekem ennyi elég!
Arcomon folyik a Vér – Itt NINCS
ESÉLY!!!

Százszor hallom – könnyel alszom
Fekete Szomorúság
Még él a VAK REMÉNY
Miért kérdem? Csak nem vérzel?!!
– Végső Megoldás –

Százszor hallom, mégsem alszom…