Kocsmadal
Egy füstös kocsmában állok,
Mellettem gyönyörű lányok.
Mikor a színpadra lépek,
Tőlem egy furcsa dalt kérnek.
De én már ilyen maradtam,
Nem adom el magam egy dalban.
Mikor a színpadra lépek,
Őszintén szóljon az ének!
A vágyak szigetén,
Hazug álmokat szül a remény,
Mozdulatlan félhomályban,
Hallgatom mit mesélsz, mire vársz, mire kérsz.
A füstben a fény is csak árnyék,
Elkerül minden rossz szándék.
Amíg a holnapba érek,
Tőled csak feloldást kérek
Névtelen hősök a téren,
Ellopott jövőmet féltem.
Széttépett szárnyakkal szállok,
Feloldást csak tőled várok.
A vágyak szigetén,
Hazug álmokat szül a remény,
Mozdulatlan félhomályban,
Hallgatom mit mesélsz, mire vársz, mire kérsz.