Angyalokkal ébredek

Hány hazug szó, hány megtévedt vágy
Száz mosolyból, száz vigasztal tán,
mi megtörtént csak a múltad már
Volt hogy perzsel a nap, van hogy éjszaka fagy
De minden lépés többé tesz!
Széllel úszik a hang, néha nem szól, csak van
Az a néhány lábnyom nem vész el!

Még megtorpansz gyáván, és házadba bújsz!
Engem villámok hátán visz az út,
Az élet, sorsot húz!

Angyalokkal ébredek, hisz álmom féltve őrizték,
az éjjeli felhőtől!
Tegnap ködben volt az ablakom,
a pára eltakarta még,
de mára szabad a pálya, csak vakít a fény!
Hagyjatok ha indulok, ha holnap újra álmodnék,
a nyár vad kertjéről! Majd ha túl magasra szédülök,
lábam újra földet ér, egy felhőn!

Bár tehetném, bár megtudhatnám,
hány lehet még, hány hely ami vár!
Hogy hol vet partra a sodró ár,
meddig tart fenn a víz, meddig csábít az íz,.
mi ébren tart ha süllyednék!
Hányszor lesz mindig új, hányszor hányfélét súg,
és mi maradna ha elmennék?

Még megtorpansz gyáván, és házadba bújsz!
Engem villámok hátán visz az út,
Az élet, sorsot húz!

Angyalokkal ébredek, hisz álmom féltve őrizték,
az éjjeli felhőtől!
Tegnap ködben volt az ablakom,
a pára eltakarta még,
de mára szabad a pálya, csak vakít a fény!
Hagyjatok ha indulok, ha holnap újra álmodnék,
a nyár vad kertjéről! Majd ha túl magasra szédülök,
lábam újra földet ér, egy felhőn!