Hargita üzeni

Olyan volt a hajnal, mint egy néma
angyal
Kelet felöl vérvörös az ég.
Nem volt maradása hazája se mása
Fájó szíve kemény, mint a jég.
Kutyák ugatása kíséri ha lép
Maró hideg, vad szél ruhájába tép.
Új hazát keresni, nem segíthet senki
Magába van idegen helyen.
Nem érti, ha szólnak, lelkéből rabolnak
Mindenkinek szolgája legyen.
A napvégén aztán az éjszaka leszállt
Álmaiban mindig a hegyeken túl járt.
Hargita üzeni az őrtüzek égnek, nagy
Magyarország téged vár
Hargita üzeni a szíve vérzik - mondd
mire vársz!
Azt álmodta egyre, elindult a hegyre
Fenyvesekben lábujjhegyen járt.
Tündérek tavában, székelyek szavában
Kicsi ház ölében, otthonra talált.
Mert ha hazád nincsen, már senki se vagy
Mint a gyönge virág, mit elpusztít a fagy.