Nyári hazugság
Vízparton a csillagfényben hűvös nyár estén,
álltunk ketten, szédült boldog pár a tó szélén.
Várlak téged míg csak élsz, így suttogott a szád,
akkor még nem tudtam, hogy mind ez hazugság.
Ó, nyári hazugság, ó-ó, nyári hazugság,
Ó-ó, nyári hazugság, ó-ó, nyári hazugság.
Távolról egy tücsök szólt az édes nyár estén,
mindkettőnknek képe ringott lenn a víz tükrén.
Én a víztükrében láttam, hozzám ér a szád,
akkor még nem tudtam, hogy mind ez hazugság.
Ó, nyári hazugság, ó-ó, nyári hazugság,
Ó-ó, nyári hazugság, ó-ó, nyári hazugság.
Lágy homokon rajzoltunk a lábunkkal egy szót.
Rajzoltunk egy szívet is és közben volt egy csók.
Bűvös álmot kergettünk egy részeg éjen át.
Akkor még nem tudtuk, hogy mind ez hazugság.
Ó, nyári hazugság, ó-ó, nyári hazugság,
Ó-ó, nyári hazugság, ó-ó, nyári hazugság.
Hajjaj!
Rúzsnyomok a zsebkendőmön, ez még itt maradt.
Távolból egy vigasztaló tréfás távirat:
Visszajövök Isten bizony, újból várok rád.
Mind a ketten tudtuk jól, hogy mind ez hazugság.
Ó, nyári hazugság, ó-ó, nyári hazugság,
Ó-ó, nyári hazugság, ó-ó, nyári hazugság.
Lá-lá-á ... nyári hazugság!