Mindenkit elfelednek egyszer
Mindenkit elfelednek egyszer,
Örökké semmi se fáj.
A régit visszasírjuk,
De mással is kibírjuk,
Ha egyszer úgy muszáj.
Mindenki helyére már várnak,
Az élet soha meg nem áll.
Úgy megfakult a múltunk,
Csalódni megtanultunk.
Sokszor csúnyán becsapott a nyár.
Sírig tartó szerelem az nincsen,
Még akkor sem, ha százszor elhazudjuk.
Az életünkben azon múlik minden,
Hogy azt az igazit feledni tudjuk.
Mindenkit elfelednek egyszer,
Örökké semmi se fáj.
A régit visszasírjuk,
De mással is kibírjuk,
Ha egyszer úgy muszáj.
A szerelem szép,
De hidd el, nem minden.
Van még rajta kívül annyi más.
Az élet sok örömét csak észre kell venni,
S már nem fáj az elbúcsúzás.