Édesanyám kisházában

Édesanyám kisházában
jaj de boldog voltam!
De aztán a nagyvilágba
én elcsatangoltam.
Láttam kastélyt és palotát,
ma sem tudom annak okát,
a világot miért jártam.
Édesanyám kisházánál
szebbet nem találtam.

Tudod anyám a nagyvilág
csavargója lettem.
Édesanyám azt a házat
de nagyon szerettem.
Öreg hárs állt a ház előtt,
a kerekes kút mellett,
oda mentem búslakodni,
hogyha sírnom kellett.

Haza jövök édesanyám,
szívem haza húzott.
Süssél nekem friss kalácsot,
ahogy csak te tudod!
Ne tudd meg szívem bánatát,
érzem kalácsod illatát.
Édesanyám haza jövök,
haza jövök, hozzád.

Itt járok a kertek alatt,
mindjárt haza érek.
A csavargó élet miatt
bocsánatot kérek.
Keresem az édesanyám,
de már nem találom.
Azt mondták, hogy keresselek,
majd a túlvilágon.

Bolyongok a temetőben,
a sírhantod mellett.
Átkozom az életet, mert,
csak ennyire tellett.
Az öreg hárs sem segít immár,
a kerekes kút mellet,
ott ahol búsulni szoktam,
hogyha sírnom kellett.