Ahol a könnyű szél
Körmendi Vilmos, S. Nagy István
Ahol a könnyű szél a fák közt eloson,
ott szeretnék élni szabadon.
Hova városi zaj sosem ér,
és a lombtakaró a fedél.
Ahol a tarka lepke száll és elrepül,
zöld mezőkön élnék egyedül.
Hol a végtelen rét örök csendje vár,
hova tán a madár se jár.
De mindez álom marad, falak közt élem életem,
szép csendesen vagy néha szerelmesen.
Megszoktam már ezernyi apró örömét
és észreveszem, hogy lassan megszeretem.
De néha járok túl a város peremén,
álmaimnak színes mezején.
Hol a végtelen rét örök csendje vár,
ott mégis más, úgy érzem, örök a nyár.
De néha járok túl a város peremén,
álmaimnak színes mezején.
Hol a végtelen rét örök csendje vár,
ott mégis más, úgy érzem, örök a nyár.