Ne haragudj rám

Néha bolond a világ,
És álomnak tűnik az életem.
Hallom dübörög a ritmus,
Elönt és meg nem áll.
Hangom eltűnik a zajban,
Elvész a dal a semmiben.

Ne haragudj rám.

Néha félek, hogy a Földön nincs más jövő csak a gépeké,
És, hogy eljön az idő, hogy nem lesz már szükség Ránk.
Néha túlélés az út és rám tör egy furcsa gyöngeség,
Ne haragudj rám.

Ha már nem kell a Dal,
Csak a gép szülte hang,
Zeng majd és árad szét.

Ha már nem kell a Dal,
S mindent elfojt a zaj,
Szívedben őrizd még

Néha elfeledem azt,
Hogy amíg csak élünk van remény.
Hogy a zene az erő, mely mindenhol mellénk áll,
Néha elszakad egy húr és néhány rossz érzés visszatér.
Ne haragudj rám.

Ha már nem kell a Dal,
Csak a gép szülte hang.
Zeng majd és árad szét,

Ha már nem kell a Dal,
S mindent elfojt a zaj,
Szívedben őrizd még.

Szívemet adtam minden dalban,
Hagyd, hogy szóljon még.
Ott leszek Veled, bárhová mennél,
Nem adom fel, ne félj!

Nem kell más, csak döngjön ez a ritmus,
Szívünk helyén is gép.
Egy az arcunk, egyforma a hangunk,
Lábunk egyszerre lép.

Ha már nem kell a Dal,
Csak a gép szülte hang,
Zeng majd és árad szét.

Ha már nem kell a Dal,
S mindent elfolyt a zaj,
Szívedben őrizd még.

Ha már nem kell a Dal,
csak a gép szülte hang,
zeng majd és árad szét.

Ha már nem kell a Dal,
s mindent elfolyt a zaj,
Szívedben őrizd még.