Július elsején
Kora reggel, ha ébreszt a vekker
az egyszeri ember káromkodva kel fel.
Mert hogy a kilátás ma sem túl fényes
és ebben nem a párás ablak a vétkes.
Szürke hajnalra virradt ez a nap is,
Sokadik éve ugyanaz még a szag is (mer)
semmi nem változott, kávé a starter,
a cukorból még mindig két kanállal kell.
A farmer, még mindig ugyanaz a rojtos,
elfelejtettem már, hogy mi az, ami fontos (így)
így pörgött le számtalan hétköznap
elpazarolt idő, amit az ember csak kölcsönkap.
Érzem, hogy tennem kéne valamit, hogy más legyen,
de, jó nekem ez így, nincs hozZÁ kedvem.
egész héten ömlött rám az áldás,
élet és én: éppen 30:0 az állás.
Pre-chorus:
De ma nem érdekel, fütyörészek magamba',
az arcomat meg egy széles vigyor takarja.
Azt hiszem, ez a kubai Havanna
csak szivar nincs, mondjuk a hangulat adja...
Úgy érzem magam, mint a Di Caprio,
csak a verda nálunk egy zsiguli cabrió
mulatni jó, fülbemászó e dallam,
kikerekedik ajkam és fújom:
Ref.:
a lábam csak lógatom én
egy fülledt július elsején
(és) nem bánt már az sem,
(hogy) holnap már hétfő asszem,
itt fekszem a világ közepén.
Vége a jóvilágnak, ma újra meló,
már megint fél 6, ordít a teló
Ezek a hétfők is úgy vernek szájba,
mint a bucsus piást a körhinta támlája...
Összemorzsolnak a mindennapok,
minden nap meggyőzöm magam, hogy rendben vagyok.
De ez messze áll az igazságtól,
mert aki 10 éve akartam lenni az már távol.
Feledésbe is merülnek a tervek,
az évek csak telnek, elsorvadnak lelkek.
Mert a monoton élet az bedarál,
de a jó kis kőműves actimel majd reparál.
Szép jövőkép, leszorítom egy kis sörrel,
kimaradt a hétből négy nap: asszem intőjel.
Naponta megfogadom, hogy ma teremtek,
de mire hazaérek már mindent elfelejtek...
ja, mindent elfelejtek...
Pre-chorus:
De ma nem érdekel, fütyörészek magamba',
az arcomat meg egy széles vigyor takarja.
Azt hiszem, ez a kubai Havanna
csak szivar nincs, mondjuk a hangulat adja...
Úgy érzem magam, mint a Di Caprio,
csak a verda nálunk egy zsiguli cabrió
mulatni jó, fülbemászó e dallam,
kikerekedik ajkam és fújom:
Ref.:
a lábam csak lógatom én
egy fülledt július elsején
(és) nem bánt már az sem,
(hogy) holnap már hétfő asszem,
itt fekszem a világ közepén.
Bridge:
Elfáradtam...
Egész héten a cégben instant kávén éltem.
Elfáradtam...
Csak a perceket mértem, lélekben leléptem.
Elfáradtam...
A stresszből elég volt, elfeledem a tébolyt.
Elfáradtam...
Nem vár már más, csak a türkiszkék égbolt!
Ref (2x).:
a lábam csak lógatom én
egy fülledt július elsején
(és) nem bánt már az sem,
(hogy) holnap már hétfő asszem,
itt fekszem a világ közepén.