A mennyország kapujában
Dorogi Péter, Gálos Ádám, Kiss Sándor
Minden nap ugyanúgy kószál el.
Ugyanaz a vágy, ugyanaz a reggel.
Néhány régen őrzött emlék
ezer mérföldenként tör fel.
Felhőkön ülnek a percek,
hívnak, hogy én is menjek
árnyak fölé a fénybe.
Ott megtalálom végre.
Arcomba hulló csillagok
mesélik el, milyen vagyok.
Félúton járok, vége van.
Fénylik, de nem színarany.
REF:
Akkor kezdesz el élni,
mikor a Mennyország kapujában
sorban állsz és nem érted,
ki is vagy valójában. (2x)
Bárok, taxi, dupla ágy.
A földön keresem azt a lányt,
aki már rég a Holdon él.
Fényévig tart, amíg elér.
Arcomba hulló csillagok
mesélik el, milyen vagyok.
Félúton járok, vége van.
Fénylik, de nem színarany.
8X REF