Törjél a kenyérből

Én adok egy kortyot az enyémből,
Te meg törjél nekem is a kenyérből.
Látod adtál egy darabot a szívedből,
Nekem; és fogod a kezem.

Messzire kerül a hazugság,
Hiszen szerelem is igazi barátság,
Látod adtam egy darabot a kenyérből neked,
És én nem engedem el a kezed,
Nem engedem el a kezed,
Nem engedem el a kezed,
Nem engedem el a kezed,
Nem engedem el a kezed.

Én megosztok veled a kevésből,
Te meg felöltőt adsz nekem a reményből,
Hogy legyen ünnep e földön minden nap,
Velem; ha fogod a kezem.

A jégen is nyílnak virágok,
A csoda változtatja meg a világot,
Legyen ünnep a földön, s az égben is Veled,
És én nem engedem el a kezed,
Nem engedem el a kezed,
Nem engedem el a kezed,
Nem engedem el a kezed,
Nem engedem el a kezed.

[szóló]

Én adok egy kortyot az enyémből,
Te meg törjél nekem is a kenyérből.
Látod adtam egy darabot a szívemből,
Neked; és már nem engedem el a kezed,
Nem engedem el a kezed,
Nem engedem el a kezed,
Nem engedem el a kezed,
Nem engedem el a kezed.

Törjél a kenyérből nekem,
És én nem engedem el a kezed.
Törjél a kenyérből nekem,
És én nem engedem el a kezed.
(Törjél a kenyérből) Törjél a kenyérből nekem,
És én nem engedem el a kezed. (Nem engedem el a kezed)
Törjél a kenyérből nekem,
És én nem engedem el a kezed.

Nem, nem, nem, nem, neeem,
Ouoh, neeem,
nem engedem el a kezed.