Téren

Most enyém az egész, és magamban bármit mondhatok
Nem néz hülyének érte senki, én meg a mondatok
Vagyunk, és csend van, és nincs busz, és nincs, hogy elérem
Most sötét van, egy lámpa ég csak, itt fekszem a téren

Most üresen ropognak a hidegtől mind a színpadok
A fantom is alhat, de nem alszik, a fantom én vagyok
A maszkom a búrára hajítva mosolyog szépen
Most én is, mert sötét van, csend van, épp úgy, ahogy kértem

Ne feküdj mellém, mert ez itt most csak az én városom
Macskakő matracom, járdaszegély rajt a vánkosom
És ne hidd, hogy nem puha, olyan, mint ti soha még nem
Meghallgat, szétfagy és esőben is ázik értem

A maszkom a búrára hajítva mosolyog szépen
Fekszem, és csend van, és nincs busz, és nincs, hogy elérem
És nе hidd, hogy nem puha, olyan, mint ti soha még nem
Meghallgat, szétfagy és еsőben is ázik értem