Mert egy császárnénak illik
(Sophie):
Hol van a császárné?
(Eszterházyné):
Még alszik, felség!
(Sophie):
Akkor legfőbb ideje, hogy felkeljen! (Eszterházyné el)
A szép császárné zsenge még,
ráfér még némi segítség!
Míg minden leckét jól megért,
rájön, hogy együttműködni miért jó!
Épp, mint egy paraszt, olyan ő!
(Udvarhölgy):
Tényleg!
(Sophie):
Nem, tudja azt, mi illendő!
(Udvarhölgy):
Kínos!
(Sophie):
Nem engedelmes és nem jó,
ő, mint egy nárcisz, épp olyan önfejű!
Ám egy császárnénak illik
fényes példát adni mindig!
Illik önfeláldozóan élni értünk!
(Udvarhölgyek):
Csakugyan!
(Elisabeth):
Mi történt?
(Sophie):
Mondd, ennyi alvás mért is kell?
(Elisabeth):
Mért ne?
(Sophie):
A lustulást nem tűröm el!
(Elisabeth):
Oly fáradt lettem!
(Sophie):
Mi bezzeg ötkor felkelünk,
épp, hogy az óra üt minden reggel!
(Elisabeth):
De az én férjem épp arra kért,
pihenjek, friss legyek mára!
(Sophie):
Pihenni mért, hisz elmondta azt,
ma éjjel megkímélt téged a násztól!
(Elisabeth):
Ezt nem hiszem!
(Sophie):
Hát én is alig!
(Elisabeth):
Hogy lehet ennyire bárdolatlan?
(Sophie):
A fiamnak nincs előttem titka!
(Elisabeth):
Ez nem igaz!
(Sophie):
Csak kérdezd meg tőle!
(Elisabeth):
Megkérdem!
(Sophie):
Mért nem hiszed el?
Csak rosszul jár, ki meg nem ért!
(Elisabeth):
Na persze!
(Sophie):
Ne vesszünk össze, nincs is mért!
(Elisabeth):
Hát nincs is!
(Sophie):
Az etikettet jegyezd meg jól,
és meg nem szól senki majd téged!
(Elisabeth):
Hadd üljek lóra!
(Sophie):
Butaság!
(Eszterházyné):
Nem elegáns!
(Sophie):
Egy császárné nem lovagol!
(Eszterházyné):
Rémes szeszély!
(Elisabeth):
Mért volna az?
(Sophie):
Az etikett megtiltja néked ezt,
így hát nem teszed!
(Sophie, Eszterházyné, udvarhölgyek):
Mert egy császárnénak illik
fényes példát adni mindig!
Illik önfeláldozóan élni értünk!
(Sophie):
Hadd lássam én a fogsorod!
(Eszterházyné):
Azt látnunk kell!
(Elisabeth):
Mért kéne?
(Sophie):
Tán nem túl nehéz?
(Eszterházyné):
Nyissa már ki hát!
(Sophie):
Túl sárga mind, ez szégyen így!
(Elisabeth):
Ló volnék én?
(Sophie):
No nem, de viszont bálvány!
(Elisabeth):
Csak kritizál, semmit nem enged,
minden, mit kívánok, elvesz!
(Sophie):
Azért teszem, hogy végül megértsd,
s hű lehess majd a császári elvhez!
(Elisabeth):
Azt mondom én, hogy féltékeny rám!
(Sophie):
Féltékeny rád? Hát ez több, mint vicces!
(Elisabeth):
De én...
(Sophie):
Tanulj némi szerénységet!
(Elisabeth):
Jó volna...
(Sophie):
Nem!
(Elisabeth):
Lépj közbe, Franz Joseph!
Látod, hogy bánt az anyád!
(Sophie):
Fiam, nékem add őt át,
(Udvarhölgyek, Eszterházyné):
nevelése kemény gondját! Mert egy császárnénak illik
Fiam, nékem add őt át, fényes példát adni mindig!
nevelése gondját! Illik önfeláldozóan élni értünk!
(Elisabeth):
Csak kínoz! Csak láncra fűz!
Segíts! Sose engedj át!
(Ferenc József):
A szívem, húz, hogy álljak melléd,
de hidd el, sokkal jobban tennénk,
ha mégis inkább őrá hallgatnánk!
(Sophie):
Légy kő!
Légy jég!