Mintha mégis

Szemén a szürke páncél a semmi tükre
Az arca mozdulatlan, mit rejt mögötte
Nem szól, és sosem kérdez, de várok egy jelre
Miért van ez a csend, ez a némaság,
De mintha mégis, valaki szólna hozzám.

6 óra 20-kor felkel és felöltözik
Lemossa álmait, s az arcát felveszi
Az ajtót résre nyitja, sosem búcsúzik
De miért van akkor az, hogy mégis visszanéz.

De mintha mégis, valami volna
De hátha mégis, ez a jelbeszéd.
Igen mintha mégis, valaki szólna.
De hátha mégis, ez a jelbeszéd.
De én is mondanám, de ő megy tovább.

Ha kérdezem, mit érez, azt mondja hallgass.
Ne kérjél tőlem túl sokat, s ne faggass
Megosztom ágyam veled, mi mást akarhatsz.
Megint itt a csend, itt a némaság.

De mintha mégis, valaki szólna.
De hátha mégis, ez a jelbeszéd.
De mintha mégis, valaki szólna.
De hátha mégis, ez a jelbeszéd.
De én is mondanám, de ő rám se néz.