Lélekevő

Megint némán, egymással szemben
Azt hiszem nekem ehhez nincs már semmi kedvem
Talán
Lehet minden az én hibám
De látod magamtól talpraállok
Ne erőlködj, ne mondd hogy sajnálod
(Nincs szükségem rád)

Mindvégig hibáztunk
Örökké vitáztunk
Örömünk csak annyi volt
Hogy egymás szemébe rúgtuk a port
Változni nem tudtunk
Csak magunk elől futottunk
Maradt minden a régiben
Pontosan úgy mint a filmeken

Mégis kipróbáltuk
A nemlétező csodát vártuk
Hogy a szívünkbe véssem
Te meg én mint a mesékben

Hiába újra meg újra
Nem volt jó összebújva
Ezerszer kezdtük el rendbe rakni a fejben

(Közben csak úgy)
Közben csak úgy feküdtünk egymásnak háttal
Jégheggyé fagyott vággyal
Nem vettük észre
Hogy csak a szívünket adtuk bérbe

Mégis kipróbáltuk
A nemlétező csodát vártuk
Hogy a szívünkbe véssem
Te meg én mint a mesékben
Pedig tudtuk már az elején mind a ketten
Hogy ez így értelmetlen
Elfogy az életerő
Ez a szerelem egy rohadt lélekevő

Megint szemtől szemben
De ehhez már semmi kedvem
Nem érdekel ha úgy gondolod
Ez is az én hibám
Könnyen tovább állok
Ne mondd hogy sajnálod
Nem érdekel mit gondolsz
Már nincs szükségem rád

Mégis kipróbáltuk
A nemlétező csodát vártuk
Hogy a szívünkbe véssem
Te meg én mint a mesékben
Pedig tudtuk már az elején mind a ketten
Hogy ez így értelmetlen
Elfogy az életerő
Ez a szerelem egy rohaldt lélekevő

Mégis kipróbáltuk
A nemlétező csodát vártuk
Hogy a szívünkbe véssem
Te meg én mint a mesékben
Pedig tudtuk már az elején mind a ketten
Hogy ez így értelmetlen
Elfogy az életerő
Ez a szerelem egy rohaldt lélekevő

Rohadt lélekevő