Kecske-Béka felmászott a fűzfára

Verse 1.:

Mer' Kecske-Béka fölmászott a fűzfára,
Annak is a legmagasabb ágára.
Há' mer' így se' volt jó, úgy se' volt jó,
Sehogyan se' volt az jó.
Há' de mindig csak a más asszonya volt a jó.
Há' mer' így se' volt jó, úgy se' volt jó,
Sehogyan se' volt az jó.
Há' me' mindig csak a más asszonya volt a jó.


szóló...


Verse 1.:

Mer' Kecske-Béka fölmászott a fűzfára,
Annak is a legmagasabb ágára.
Így se' volt jó, úgy se' volt jó,
Sehogyan se' volt az jó.
Há' me' mindig csak a más asszonya volt a jó.
Há' mer' így se' volt jó, úgy se' volt jó,
Sehogyan se' vót az jó.
Há' mindig csak a más asszonya vót a jó.


Verse 2.:

Há' me' szomszéd asszony vetkőzött az ablakba,
Egyszer csak a mellbimbóját megnyalta.
Irizgálta-birizgálta, jajj de sokat babrálta,
Átmentem és ott maradtam éjszakára.
Irizgálta-birizgálta, jajj de sokat babrálta,
Mer' átmentem és ott maradtam éjszakára.


szóló...


Verse 1.:

Há' Kecske-Béka fölmászott a fűzfára,
Annak is a legmagasabb ágára.
Így se' volt jó, úgy se' volt jó,
Sehogyan se' volt az jó.
Há' me' mindig csak a más asszonya volt a jó.
Há' mer' így se' volt jó, úgy se' volt jó,
Sehogyan se' volt az jó.
Há' mindig csak a más asszonya vót a jó.


Verse 2.:

Mer' szomszéd asszony vetkőzött az ablakba,
Egyszer csak a mellbimbóját megnyalta.
Irizgálta-birizgálta, jajj de sokat babrálta,
Átmentem és ott maradtam éjszakára.
Irizgálta-birizgálta, jajj de sokat babrálta,
Mer' átmentem és ott maradtam éjszakára.