Hazatérés
Nyári délután forr az aszfalt, remeg a lég
Az égre bámulok, talán látszik már az a vég
És a fémmadár végül feltűnik,
Aztán látom, most már száll felém
Téged hoz haza, így leszel most újra enyém
Hosszú éveket éltem egymagamban és fájt, úgy fájt
Kicsi gondrögök magas hegyekké nőttek át
Nem is értheted, mikor azt mondom neked
Ez az élet elfutott velem
Mégis tiéd minden éjszakám
Kicsi germekünk szúrós szemeddel néz vissza rám
Mindig kérdezi: Anya, mondd, mért nincs apám
És én nem tudom, mit is mondhatok
Erre választ én nem adhatok
Veled néhány hét adta egész életemet
Hosszú éveket éltem egymagamban és fájt, úgy fájt
Kicsi gondrögök magas hegyekké nőttek át
Nem is értheted, mikor azt mondom neked
Ez az élet elfutott velem
Mégis tiéd minden éjszakám