Svájc
Áron László
Én itt, te meg Svájcban
Egy csodavilágban, ahol gyanúsan kék az ég
Mi belenyugodtunk
Hogy lassan itt mindent beborít a szürkeség
Itt mindenki ártatlan
Itt mindenki áldozat, hazudunk, ameddig bírunk
Te sohase láttad
Én meg ott se voltam, nevetünk, de közben sírunk
Rajtad Coco Chanel, itt csak kopott panel
Van pénzetek, marha sok, de vannak farkasok
Zürichben alpesek, Pesten meg alkeszek
Fulladnak bele a borba, önként dalolva
De nálunk minden ember tök jó fej
Ha inkább itt maradnál, van még hely
Töltünk és közben
Búsan és bölcsen gondolunk a szebb napokra
És valahogy mindig
Más tehet róla, hogy sohasem vittük sokra
Ti három nyelven is
Értitek egymást, de nem tudjátok azt rólunk
Hogy hiába gyönyörű szép
A mi nyelvünk, ha egymáshoz sem szólunk