Olyan éjszaka

olyan éjszaka már soha nem lesz
nem hittem volna róla hogy felvesz
fékezett mégis a sportkocsi
látszott rajta hogy holt profi
fél kézzel fogta a kormányt a csaj
éreztem mellette nem érhet baj
kettőhússzal téptünk a sztádán
látszott rajta hogy szeme a pályán
kaptam a cigit a dobozos sört
így indult a kocsiban a flört
és folytatódott az erdőben
nem szaladt messzire előlem
nem volt csomó a sáson
megadta magát egy tisztáson
égtek az égi fények
kaptam a sört de részeg
mástól lettem az volt a jó
ott fölösleges volt minden szó

olyan éjszaka nem lesz már soha
olyan éjszaka nem lesz már soha

tíz éve már hogy itthagyott
választottunk csillagot
csomót se kötött a kezére
ingemet nevetve letépte
telefonszáma elveszett rég
a foszfor a gyufán most érte ég
a foszfor a gyufán most érte ég

azt hittem örökre velem marad
heverek az ágyon az idő szalad
szép volt akár egy álom
égetem a gyufát és várom
az árokparton hátha
rátapos újra a lába
egy szép napon talán a fékre
jöhetne értem végre
pár év múlva kétezer
összedrótozott szétszerel
a plafonra fekete hálót sző
megöl az idő és fejemre nő

körmömet rágom várom a csajt
elfogy az égen lassan a sajt
skalpomra hajt közli a halál
hogy több olyan éjszaka nem lesz már