Éjfél

Az asztalon megfáradt, gyűrött fotó,
Árulkodóbb most, mint bármelyik szó,
Összedőlt álmoktól összetört szív,
Várja, hogy egyszer még boldog legyen.

Refrén:
Hosszú az élet, hosszú az út,
Holnap, a tegnap már nem lesz, csak múlt,
Hosszú, de elszállhat túl könnyedén,
Szeretni kell, amíg véget nem ér.

Könnyektől áztatott sok-sok levél,
Tervekről, vágyakról némán mesél,
Elvesztett évektől elveszett szív,
Gondolja, visszatér majd hirtelen.

Refr…

Az ablakban elsárgult, hervadt virág,
Magányos falak közé zárt világ,
Önkéntes börtönben csalódott szív,
Várja a párját és csodát remél.

Várja, hogy jön majd a körút felől
És megcsillan újra a sápadt tükör.
Elveszett évektől megfáradt szív,
Most érzi végre, hogy van még remény.