Kirakatbábu.

Ref. (2x)
Műhaj, műfej, műtest, műmell,
Csak bábu vagy, szóval tűnj el!
Műszív, műkép, műszó, művér,
Csak bábu vagy, ki semmit nem ér!

I.
Ahogy sétálok az utcán csak műanyagot látok,
Barbie baba fejű, szép, csinos lányok,
Szőke fürtökkel és tengerkék szemekkel,
Műtőasztalon született szilikon mellekkel.
Asszem életre keltek a kirakatbábuk,
Mikor összedőlt felettük a rózsaszín házuk.
Hát srácok, na, most mire vártok?
Szátok alapállásban, már nem ismerek rátok.
Ez csak hatásszünet, tudjuk, hogy kellenek nektek,
Ezek a két lában járkáló plasztik testek.
Na nesztek, lehet miből válogatni,
Csak bírjátok pénzzel a sebészt váltogatni.

Ref. (2x)

II.
Lassan zavartan állok meg egy üzlet előtt,
Néhány egyedre kéne tenni szemellenzőt,
Mintha kirakatbábu lennék, úgy néznek rám,
Pedig nincs tökéletes testem többezres ruhám.
Csak bámulnak bambán, de szólni nem mernek,
Jobban is teszik, hiszen úgy sem ismernek.
Mert én nem olyan vagyok, amilyennek látnak,
Várnak valakire bennem, kit meg nem találnak.
Hibáznak százszor és még hibáznak ezerszer,
Hogy ne ítéljenek elsőre, nem mondtam még elégszer.
Na, de a plasztik lányok és a plasztik srácok,
Néha komolyan olyanok, mint a legbutább sztárok.

Ref. (2x)

III.
Néha úgy szeretnék tényleg egy saját kirakatbábut,
Válogatnám a pasikat, mint a kimaradt árut.
Full helyes arccal és tökéletes testtel,
Bár üres fejjel, de tudnám nekem ez kell,
Mert esze nem sokkal több egy igazinak sem,
Legalább emiatt nem kellene elkeserednem.
Viszont akkor bújnék hozzá, amikor csak akarok,
És nem zavarna, ha egy-egy buliból kimaradok,
Nem csorgatná a nyálát a barátnőm után,
Ha azt mondom hűség, nem nézne rám bután.
Ha szükségem lenne rá, soha nem hagyna egyedül,
De sokkal jobb lenne egy igazival ilyen remekül.

Ref. (4x)