Jöjj hozzám!
Én onnan jövök, ott ragadott meg engem az Úr,
Ahonnan talán utoljára van visszaút.
Az egyik bárból a másikba mentem, sehol se’ volt jó,
Pedig olyan voltam,
Aki mindent megkapott,
Amit csak a világ adhatott.
Szerettem a bűnt, minden nap ittam alkoholt,
Azt hittem, az igazságért harcolok,
De a szívem üres volt.
Olyan voltam, mint egy sötétben rohadó
És már nem tudtam, hogy mi következik,
Amikor Valaki így szólt:
refr. Jöjj hozzám, te szomjazó! Örök életre innivalót adok,
Élet és feltámadás, mindenek fölött való Király vagyok.
Meggyűlöltem már az idegen asszonyok ölelését,
Hamis mennyországokat,
A hazugságokat.
Ott álltam a halál szélén.
Minden út lezárult, alattam szakadék,
Gonosz egy érzés, már nem hittem, hogy egyszer véget ér ez az egész.
Akkor teljes erőmből az Úrhoz kiáltottam:
Te mindenek fölött vagy, szabadíts meg engem, ó, Uram.
Akkor megmutatta nekem, azt, hogy milyen a gonosz,
Megláthattam, hogy milyen a jó.
Így válaszolt:
refr. Jöjj hozzám, te szomjazó! Örök életre innivalót adok,
Élet és feltámadás, mindenek fölött való Király vagyok.
Mindenki úgy csinál, mintha minden rendbe’ lenne,
De a legtöbb ember azzal a Valakivel, aki Ő,
Még sohasem nézett szembe.
Már minden eszmét ismerünk, de az élet húsba vág:
Miért érez mindenki örökké hiányt? Minden Istenért kiált.
Isten az, aki mindenkinek kell, most már tudom.
Jézus él, ezt személyesen tanúsíthatom.
Örökké boldog vagyok és nem félek a haláltól,
Ha Jézust befogadod, mindez tiéd lehet már mától,
Ezért most neked is szól:
refr. Jöjj hozzám, te szomjazó! Örök életre innivalót adok,
Élet és feltámadás, mindenek fölött való Király vagyok.