Noir
Gyere, ülj le mellém, beszéljünk őszintén
A földön maradok, csak az a baj a földszintég.
Milyen szerencsés! mindenki ezt mondja
Mindegy a körítés, az állapotom egyforma.
Mondják, hogy lesz jobb majd, elvégre trending lett
Mindegyik zeném, de őszintén ez nem mindegy?
Bennem a harag a derű amit nem adok ki
A lelkem rózsa magára hagyva hervadozik.
Stagnálok hónapokig hagyjatok békén végre
Nem bízom emberekben, vedelek meg tévét nézek
Hivjatok térképésznek megkeresem önmagamat
A siker elmarad, a jellememre tör a harag.
Nem tudom mit tegyek még, hol marad a boldogságom
Kikészít a szorongásom, toll marad az orvosságom
Penge élen komponálok várom végre legyen vége
Ha nem marad ihlet testem bársony plédbe temessétek.
Megint mély lélegzetek, eldobott cigicsikkek.
Nem vagyok idevaló, ne ragozd a scifi minek?
Minek a piti hírek? Elfog a nirvána
Mer' lófaszt nem ér, ha pár agyturkász megvizsgálgat.
Ez is egy hitvány nap, az agyam izgága
Ez vagyok, leszarom ha nem tesznek top listákra.
Mikor a szív fájna indulatok diktálnak
Nem vagyok jó ember, se példa, tegyük tisztába.
Tess én nem élek hipnózisba,
Mer' nem tudok gazdag sznob lenni, a lelkem nimolista.
Ez fog be mindig giotinba
Hogy már lófaszt nem ér őszintén a szívem kiborítva.
Uhhh ne haragudj késő van már
Meg korán kelek, lesz két fellépés, tele a naptár.
Persze folytatjuk majd holnap
Már hogyha egyáltalán lesz nekem holnap.