Várlak (magyar Always)

Hát Rómeónak vége,
és nem is folyt a vér…
Tudom, csak egy érzés,
hogy egy tőr majd elér.
Az esőt is csak nézem,
mikor támad majd az ár,
tudod, én mindig győztem,
de nélküled nem megy már!

És nincs többé már dal sem,
hogyha meghal a remény,
mert látom már, hogy nem vagyok jó,
de ez vagyok csak én,

mert én, míg élek, csak rád várok!
Az út legyen bár végtelen, de én várlak!

Várok rád, míg lesz föld és ég,
míg egy csillag gyúl, ha egy dal szól még,
és ha nincs tovább, marad egy imám,
mert míg élek, várlak még!

Csak az üresség, mert te nem vagy már,
tépett emlékek, miket itt hagytál!
Lehet, van, mi szép, lehet, van, mi fáj,
mint az éjjel, mikor elhagytál!

Mert a hajad illatát érzem még,
forró ajkad számhoz ér,
mondj egy imát még, s talán megérted,
egy férfiért, ki vétkezett!

Hogyha más szeret, ahogy téged kell,
mikor szavakat súg, hogyha átölel,
akkor azt kérném, bárcsak én mondhatnám,
és lenne így örökké már,

mert én, míg élek, csak rád várok!
Az út legyen, bár végtelen, de én várlak!

Hogyha kéred, én más leszek érted!
Még a tűzön is átmegyek érted!
Hidd el, bármit is kérj,
mindent megtennék,
csak lenne úgy, mint rég!

Mert egy bukott hős áll a romoknál,
de hiszem, hogy egy esély még nekem is jár!
Régi életünk álmait összeraknánk,
S odavinnélek, hol a nap süt ránk,

mert én míg élek csak rád várok!
Az út legyen bár végtelen, de én várlak!

Várok rád míg lesz föld és ég,
míg egy csillag gyúl, ha egy dal szól még,
és ha nincs tovább, marad egy imám,
mert míg élek, várlak még!

Várlak még!
Várlak még!