Várj (Bach: Air)

Várj, míg a táncunk lassan véget ér,
Bár én hallom a sóhajtásod még,
Egy percig arcod hozzám ér.
Csak tudnám, mit tehetnék, hogy elhidd azt,
Mit soha nem mondtam el még.

Várj, míg az éjnek lassan vége már, és rám
Tudom, új nap már nem talál.
Elér egy másik pillantás.
Máshol jársz. Lehet, hogy túl késő,
Hisz mást ígér, és nincs út vissza már.

Én még csak nézek Rád,
Emlék már, őrült egy nyár.
Hol az a lázas pillantás?
Oly távol jársz!
Nézd, álmunk tépik szét.
Még nem volt oly rég, és mi nem láttunk
Mást, szálltunk az égben.
Az ég tudja tán.
Volt egy út, volt egy tánc.

De nézd, a hajnal ébred, érted jött már.
Menj hát és szállj!
Mert fáj engedni őt, de csak muszáj.
Több voltál minden álmomnál.
Emlékezz rám, így ölelj át!
De tudnod kell én minden harcon túl várok Rád!

Szívedbe égettem, hogy várok Rád!
Várok Rád örökké,
Várok Rád örökre már!