Küldök néked egy nápolyi dalt
Pihenni tért gyönyörű Nápoly,
Az ég behunyta kék szemét,
Csupán egy ringó gondoláról
Röpít a szél egy szép zenét.
Egy parti márványpalotában,
A baldachinos ágy ölén
Nem hallja már a büszke dáma,
Hogy mit dalol szegény legény...
Küldök néked egy nápolyi dalt,
Benne zokog a szívem, ez a kis dal mindenem,
Hogyha felsír majd egy bús éjszakán,
Ugye gondolsz rám?
Szívem nélküled árva, kihalt
Olyan koldus, oly szegény, már csak azt remélem én
Hogy e szerenád zenéje után
Ugye gondolsz rám?
Tudom én, ha kívánod, hull a sok kincs rád,
Csakhogy énnekem látod, egyebem sincs, hát
Küldök néked egy nápolyi dalt,
Benne zokog a szívem, ez a kis dal mindenem,
Hogyha felsír majd egy bús éjszakán,
Ugye gondolsz rám?
Küldök néked egy nápolyi dalt,
Benne zokog a szívem, ez a kis dal mindenem,
Hogyha felsír majd egy bús éjszakán,
Ugye gondolsz rám?
Szívem nélküled árva, kihalt
Olyan koldus, oly szegény, már csak azt remélem én
Hogy e szerenád zenéje után
Ugye gondolsz rám?
Tudom én, ha kívánod, hull a sok kincs rád,
Csakhogy énnekem látod, egyebem sincs, hát
Küldök néked egy nápolyi dalt,
Benne zokog a szívem, ez a kis dal mindenem,
Hogyha felsír majd egy bús éjszakán,
Ugye gondolsz rám?